Ha most szerény hangon szólnék, az nem volna egyéb, mint méltatlan hazugság. – írja megemlékezésében Csikós György nyugalmazott tanító, a kajak-kenu klub alapítója, és ma is tiszteletbeli elnöke.
Azokról kell most említést tennem, akikre ma is őszinte megbecsüléssel gondolok, bár tetteiket belepte több mint fél évszázad feledése, pora.
Az 1956. év úgy köszöntött be, hogy nagyon illett rá a népdal, amely azzal kezdődik: „Tavaszi szél vizet áraszt…” – az ám -, de mennyit? Annyit, amennyi a Mohácsi-sziget gátját elsodorta és berontott a szigetre. A hátán akkora jégtáblákat cipelt, hogy azok élő fákat csaptak, el, és házakat döntöttek romba.
Még mindig felemelő érzés arra gondolni, hogy Békésszentandráson volt harminchárom iskolás gyerek, – ötödiktől nyolcadikig – akik arra készültek – szívvel, lélekkel -, hogy segítenek az árvízkárosultaknak újból építeni a lerombolt otthonukat.
Miért kellett erről a kegyetlen árvízről, és a fiúcsapatról említést tenni?
Azért, mert az élet állóvizét gyakran mozgásba hozzák különleges események.
Aki építkezésben segíteni akar, annak meg kell tanulni dolgozni.
A munkához anyag kell, Az anyagnak ára van.
A munkához szerszám is kell. Az sem olcsó dolog.
Valakinek irányítani kell a munkát. Az nagy feladat.
A felsoroltak olyan dolgok, amit a kis iskolások semmiképpen nem tudnak megoldani.
De! Ha van az iskolának egy Ifjúsági Vöröskeresztes Csapata.
És: Ha olyan vezeti ezt a csapatot, aki egyben a „ Fatechnikus Szakkörnek” a vezetője.
És: Ha ez a szakkörvezető tanár maga is el akar menni segíteni az építkezésben a szigetre.
És: Ha az iskola padlása tele van öreg-öreg iskolapadokkal, akkor megvan az anyag a munkához.
De! Mit kellene csinálni? Készíteni?
Alkossunk az 5-6 személyes iskolapadokból korszerű, kétszemélyes padokat!
Megcsináltuk.
– De jó lenne csónakot építeni! – merült fel a képzeletet is fölülmúló ragyogó gondolat.
Építettünk!
A Faipari Szövetkezetben szívesen átvették a szétszedett iskolapadok anyagát, és cserébe igényeinknek megfelelő, új deszkát kaptunk. (Gyönyörű, simára gyalulva.)
B.Laci bácsi – kiváló sportszerető asztalos mester – műhelyében egy kenu formájú csónakot készítettünk. Ezzel minden vágyakozásunkat fölülmúló élményben részesültünk. Ki-ki „megalkotta” a maga kenulapátját az öreg iskolapadok görcsmentes részéből.
Az ünnepélyes vízrebocsátáskor csókot csobbant a folyónk a kenu fenekére, s ezzel birtokba vettük a nádasövezte vizet. Ez volt a honfoglalás 1961-ben a 4000-es lélekszámú Békésszentandráson a Körösök Vidékén.
El is neveztük a kenunkat: ÁRPÁD VEZÉR-nek.
A parton állók hangot adtak döbbenetüknek: „Jé! Víz van a Körösben!” – A vizes sportélet – a Hunyadi Mátyás Sportegyesület Kajak-Kenu Szakosztálya keretében – ekkor kezdődött.
A Járási Testnevelési Sport Bizottság – Isten tudja, hogy honnan – szerzett számunkra 4500,- kemény magyar forintot. A Tettes A. Gyurka volt. Akkor ez nagy pénznek számított.
A Termelő Szövetkezet kiváló vezetője B.Jóska teherautóba tessékelt bennünket, és meg sem állt velünk, csak Csepelen, a kajakház előtt.
Ott fogadott bennünket egy úriember, akit úgy becéztek: Köves.
Bementünk a nagy szürke hangárba, és a tartókról leemeltünk hét kajakroncsot. Ebből lett nekünk hat príma „vöcsök” – kajak: Álmos, Előd, Ond, Kund, Tas, Huba és a hetedik: Töhötöm. Ő kétszemélyes svéd „Gadden”-tipúsú tengeri jószág volt fiatal korában valahol a Botteni-Öbölben. Orrát és farát magasan hordta, így bírta elviselni a nagy tengeri hullámokat. Neki még kormánya is volt, a többinek nem. A trepnik sík egyenes deszkák voltak, pedig a fenekük már akkor is gömbölyded volt. De ne rohanjunk az írással, mert még sok munka árán lettek „hajók” a roncsokból.
- A régi, kék vásznak lebontásával kezdődött az újjáépítés.
- Hibás, törött, hiányzó lécek, bordák pótlása, javítása.
- Új vászonborítás szegezése, festése.
Munkás hétköznapok köszöntöttek ránk. A Tanácsháza magasztos csendes udvarát munka zaja és gyermeki vidámság hangja verte fel. Olyat is lehetett hallani pl.: „Az én Kundocskám szegőléce zöld színű lesz.” Ezt B.Marika mondta. S. Tomi kékkel kontúrozta Álmos nevű hajóját, Huba díszítése barna lett, Töhötömöt pirossal ékesítették. Az egyéni ízlések érvényesültek.
Egyik délután beállított egy fiatalúr. Odabillegett hozzánk, s mondta: „Látom, itt szépen alakul a kajakos élet. Már rendeztetek is háziversenyt (1962). Szívesen eljönnék ide patikusnak, az öreg Vince bácsi helyett, ha bevennétek ide kajakos edzőnek. Most másodosztályú versenyző vagyok Szegeden…”.
– Ne is mondd tovább! Isten hozott Barátunk! – Meleg kézfogás és ezzel kész. Be is mutatkozott. – Simon Fiala Tibor vagyok. (1963)
Hamarosan be kellett osztani, ki mikor szállhat vízre, mert kevés hajóra sok versenyzőnk volt.
Ő lett a már akkor klubszerűen működő csoport első, a kajakozáshoz értő edzője, olyan motivációkat és élményeket adott, amivel gyakorlatilag kinevelte a klub későbbi versenyzőit, edzőit, akik a mai napig tevékenykednek.
Versenyek jegyzőkönyvei igazolják a klub fejlődését. Versenysorozatot alapítottunk a „KÖRÖS-KUPÁT”(1964), a mai nap is rendszerben van. Fő rendezője volt a mai napig emlegetett és nagyon sikeres 1969-es országos vidékbajnokságnak Békésszentandráson. Tibor sajnos tragikus körülmények között távozott körünkből a temetőbe (1969).
Elkezdődött a klub életének legnehezebb korszaka. A Körösökön úttörőként induló szakosztálynak egyedül kellett megoldani problémáit. Az akkori 20 évesek vállalták ezt a feladatot katonaság, főiskolai tanulmányok miatt felváltva, – mikor ki volt otthon.
A helyzet 1972-re oldódott meg. Azóta a munka töretlen, szakembereket saját sorainkból taníttattunk, sőt még arra is volt energiánk, hogy exportáljuk ezt a mozgalmat.
Az anyagi háttér csak nagyon szerény mértékben állt rendelkezésre, a hajóparkot csak szerény mértékben tudtuk mennyiségileg és minőségileg is növelni, cserélni.
A vízi élet a községi Tanácsháza udvarán lévő lovaskocsi garázsban kialakított hajótárolóban indult. 1964-ben felépült egy ideiglenes különálló hajótároló, ún. „csónakház” a jelenlegi sporttelep területén. A korabeli Népsport újságírója szerint „nagylakatos parasztház”, majd 1982-ben épült a mai – már öltözőket, fürdési lehetőséget biztosító, korszerűnek mondott klubház.
1961-től 2000-ig a helyi sportegyesület kajak-kenu szakosztályaként működtünk. 2000-ben kiléptünk az anyaegyesület kereteiből és önálló klubot alakítottunk.
A mai szervezeti formában kiváló környezettel és vízfelülettel, elfogadható infrastruktúrával képesek vagyunk versenyzőinket eljuttatni a csúcsversenyekre is.
A 70-es évek végén már adtunk a nemzeti válogatottnak sportolót, azóta kisebb-nagyobb kihagyással volt válogatott versenyzőnk, ifi korosztály után mindannyian vagy a fővárosban vagy a környező nagyobb klubokban folytatták pályafutásukat.
Nemzetközi eredményeink (csak a klub színeiben):
Ifi maraton VB
2010 Bodonyi Dóra K-2 17,5 km 7. hely
Ifi EB
1977 Hrncsjár András K-1 500 m 8. hely
2007 Kovács László K-2 500 m 10. hely
2008 Kovács László K-4 1000 m 5. hely
2008 Kovács László K-4 500 m 1. hely
Ifi maraton EB
2009 Bodonyi Dóra K-1 17,5 km 1. hely
EORV
2005 Kovács László K-4 1000 m 7. hely
2006 Kovács László K-2 500 m 1. hely
2006 Kovács László K-4 1000 m 2. hely
2007 Kovács László K-4 1000 m 1. hely
2007 Kovács László K-2 500 m 2. hely
2009 Bodonyi Dóra K-1 1000 m VI.évf. 2.hely
2009 Bodonyi Dóra K-2 1000 m VII.évf. 2.hely
2009 Bodonyi Dóra K-2 500 m VII.évf. 2.hely
2010 Bodonyi Dóra K-1 1000 m 1.hely
2010 Bodonyi Dóra K-1 500 m 4. hely
2010 Bodonyi Dóra K-4 500 m 1. hely
A klub vezetői:
Szakosztályvezető:
Csikós György 1961 – 63
Simon Fiala Tibor 1964 – 69
Sinka Ferenc 1970 – 72
Csikós György 1973 – 75
Sinka József 1976 – 82
Fabó István 1982 – 99
Klubelnök: Sinka József 2000 –
Ügyvezető elnök: Faabó István 2000 –
A klub edzői:
Csikós György 1961 – 63
Simon Fiala Tibor 1963 – 69
Turáni Antal 1970 – 71
Sinka Ferenc 1971 – 72
Sinka József 1973 – 94
Sinka Péter 1977 – 2006
Fabó István 1978 – 84
Hrncsjár András 1983 – 85
Bagaméri László 1995 – 2006
Pálinkás András 2006 –
Sinka József 2006 –
Békésszentandrás 2010-12-09
Sinka József elnök.